Szentségek

Szentségek a Katolikus Egyházban

Az Egyház küldetésének megvalósulását segítő jelek és eszközök. Életünk és kapcsolataink fontos részei a jelek, amelyek segítségével egymással érintkezünk. Virágot adunk édesanyánknak vagy a szerelmünknek, ajándékkal lepjük meg egymást, gyűrűvel jelezzük az életre szóló elkötelezettségünket a házasságban. Ezek azonban nem csupán jelzik a köztünk fennálló kapcsolatot, de el is mélyítik azt. A hívő embert is különféle jelek segítik az Istennel való kapcsolattartásban. Közülük hetet különösen fontosnak tartunk. Ezek az emberi élet lényeges fordulópontjaihoz kötődnek, és szentségeknek nevezzük őket. Egyik szentség sem varázslat. Ezek ajándékok, amelyek gyümölcsöt hozhatnak bennünk, ha bízunk Istenben, aki teljesíti ígéreteit. Isten iránti szeretetre, tiszteletre és nyitottságra van tehát szükség ahhoz, hogy a szentségek felfedjék előttünk titkukat, és ki tudják fejteni hatásukat életünkben, vagyis megtapasztalhassuk az általuk közvetített isteni szeretetet. A Katolikus Egyház hét szentsége: keresztség, bérmálás, eucharisztia, bűnbocsánat (gyónás), betegek kenete, házasság és egyházi rend, amelyekről a továbbiakban olvashatunk.

A szentségek a kegyelem hatékony jelei, melyeket Krisztus alapított és az Egyházra bízott, s általuk kapjuk az isteni életet. A látható szertartások, melyekkel a szentségeket ünnepeljük, jelölik és létrehozzák minden szentség saját kegyelmeit. A szentségek gyümölcsöt hoznak azokban, akik a szükséges fölkészültséggel fogadják. (KEK 1131)

Az Újszövetség szentségeit Krisztus alapította. A hét szentség a keresztény élet minden fontos pillanatát és állomását érinti: a szentségek a keresztények hitéletéhez megadják a születést és a növekedést, a gyógyítást és a küldetést. A szentségek tehát egymásra épülnek a következők szerint:

  • A keresztény beavatás szentségei: Keresztség, Bérmálás, Oltáriszentség
  • A gyógyulás szentségei: Bűnbánat, Betegek kenete
  • A küldetés és közösségi szolgálat szentségei: Egyházi rend, Házasság

Szentelmények

A szentelmények az Egyház által alapított szent jelek, melyek a szentségekhez hasonlítanak, s lelki hatással bírnak az Egyház könyörgése folytán.

A szentségekről vallja a Katolikus Egyház, hogy azok Jézus által alapított jelek, amelyek Isten ingyenes ajándékát, kegyelmét adják az embernek. A keresztségben a víz, a leöntés jele láthatatlan módon változást hoz a megkeresztelt életébe: lemossa az áteredő bűnt és Isten gyermekévé teszi őt. Az Egyház összesen hét szentséget ismer, amelyek az élet nagy fordulópontjaihoz kötődnek, illetve a hit szüntelen növekedésére és megerősítésére szolgálnak.

Emellett azonban van az emberi életnek számos területe, ahol – bár Jézus nem kapcsolt hozzá külön szentséget – Isten jelen van, cselekszik, az ember pedig érzi az ő ingyenes ajándékának, segítségének a szükségét. Ilyenkor lépnek működésbe a szentelmények, amelyek hasonlóak a szentségekhez: van bennük valamiféle „jel”, amit látunk, érzékelünk, de tudjuk, hogy az igazi történés már lelki szinten játszódik le. A szentelményeket nem Jézus, hanem az Egyház alapította, hogy a keresztény ember így is közelebb lehessen Istenhez, segítségét még jobban megtapasztalhassa az életében.

A legismertebb szentelmények: a szenteltvíz, a rózsafüzér, a gyertya vagy más vallásos tárgy megáldása, Balázs-áldás, házszentelés, kenyérszentelés, hamvazószerdán a hamvazkodás, életünk végén a temetés.